Nem szeretem a délutáni tanítást!!!

Ezt nem én írtam, de nagyon tetszik, és majdnem igaz is. :)

" Tudod mi az szeretni valakit? S mikor kérdik büszkén letagadni, minden utcán őt keresni, várni S ha jött közömbös arcot vágni! Befoglalni esti imádba, s azt mondani: sose gondolsz rája! Értékelni becsülni gondolatban, S lekicsinylően megítélni szavakban. Nem sírni, mintha nem is érdekelne Elaludni könnyel a szemedben. Mosolyogni, bár a szíved ég, Tudod mi ez? - Dacos női büszkeség! "

Nem tudom ki írta, de ha valaki tudja, írja meg legyen szíves!

Beszélek róla, mert érzem, hogy muszáj,
E nélkül szívemet ellepi a homály.
Beszélek arról, miért szerettem bele,
Hogy miért végződik minden álmom vele.

A szemeit megláttam, egyenesen rám pillantott,
Szeme színe a fűzfa leveléhez hasonló volt.
Amikor felém nézett, ezer meg ezer sugár
Mint a szivárvány a kék égen, nyilallt szívemen át.

Szúrja igaz szívemet még mindig e fájdalom,
De senkinek és semmi pénzért el nem adom.
A kezét megláttam, és aztán ujjait figyeltem,
Mint fonódnak a tolla köré, gálánsan, kecsesen.

Úgy ölelték azt az irónt gondosan át,
Mint a bambusz fogja közre a nád szárát.
Ismét szemeire révedt a tekintetem,
Szeme tükrében most is látom az életem.

Vágyakozva várom, hogy végre láthassam,
Ilyenkor az idő röpül, de túl gyorsan.
És azt nem mondhatjuk egy madárnak,
Hogy vessen véget szárnyalásának.

Nedvesíti ajkát, mondani fog valamit,
De én azt már sajnos nem fogom hallani.
Máshol járok majd, mert amikor elkezdem őt nézni,
Álom-szigetre sodornak vágyaim hullámai.

Ott sétálok vele, hol nincs más rajtunk kívül,
Csak a tenger morajlik, eggyé válik szívünk.
Majd visszatérek a képzeletemből a valóságba,
És látom, ő még mindig ugyanolyan, mint az álmomban.

Ezért szeretem annyira őt, de nem csak ezért.
Mert mikor nem álmodok, akkor is álmomba lép.
Életem momentumai, hol ő is jelen van,
Mind, mind olyan, mint azokban az édes álmokban.

Palotai Petra

Idén előrehozott érettségit teszek etikából. Az osztályozón már szerencsésen túl vagyok, az érettségire készített projektmunkámat is beadtam már, csak a szóbeli van hátra.

Szerintetek le lehet fizetni egy etikatanárt? :D

Ha igen, hogyan?

Mivel attól tartok, a vonzerőmet nem tudom felhasználni etikatancinénivel szemben. :D

Csak nem bénázom el az érettségit...

No de majd meglátjuk!

Ezt akkor írtam, amikor a legjobb barátom képét megláttam myvipen. Egy buborékfújóval volt a képen, és a kép felé volt írva, hogy "Petrás feeling", mivel én imádok a buborékfújóval játszani. :D

Szigorúan én írtam, tehát csak úgy lopjátok el(, ha tetszik), hogy a nevemet(Palotai Petra) feltüntetitek vele.

A barát olyan, mint egy szappanbuborék.

Ha nincs rá szükséged, olyan, mintha ott se lenne.

Ha szükséged van rá, felvidít, színesebbé teszi a napod.

Átláthatsz rajta, de kicsit mindig másnak látod.

Minél nagyobb, annál jobban érzed magad, hogyha melletted van.

Felfelé száll, ha arra van szükséged, hogy felemeld tekinteted a reménytelennek tűnő helyzetekből,

És lefelé húz, ha az orrodat túl magasra emelnéd föl.

De feléje csak úgy nyújts kezet,

Mint ahogy ő nyújt neked,

Mert ha ezt másképpen teszed,

Az egészet egy rossz mozdulattal megszűntetheted.

 

A fakultáció-váltásról írt szösszenetet nem találtam meg, de ha megtalálom, feltétlenül felteszem.

Kárpótlásul viszont itt egy unalmas pillanatomban alkotott, alliterációkkal teletűzdelt izé.

Amikor angolon ábrándozom áhítattal civilizált céseink csapatának csengő dobásain, derülök ezrek energiáján, émelyítő éjjeli fenyves farkasokkal, gerlékkel, gibbonokkal gyarapítja gyászos hangulatom hűvös illatát, istentelen íriszük ívesen játszadozik jagosan kántálva, korunkat leírva, lajstromot lyukasztva lyukat mível mészporos napunkra. Nem nyaggat, nyögdécsel oposszum, ogre, óránként ódák özönlenek, örömünk őrének ősei. Pedig pillanatok quotiense quentint rokonlélekből rideggé, sajtból sejtté, szemből szentté teszi tévesen. Tyúkeszű tyúktól ujjongva ugrálsz, új újság vetült világodba, wuki Wartburgot xantállal, xenonnal Ybl-lel Youtubera zagyvál zeneőrült zsenge zsarnokoknak.

Ez az utolsó, amit írtam a témában. Ez viszon már JAG-os sztori és nem Jászais emlék.

 

A könyvtári teadélután, avagy számoljunk le Mertowval!

 

Lehűlt a levegő a könyvtárban, amikor belépett Mertow. Nem tűnt fel neki, hogy ő itt felesleges. Egy olyan teadélutánon nem látják szívesen, ahol a tanárok a diákok rossz szokásairól és elírt dolgozataikról beszélnek. Hiába, ő még új, és ha befogadják, csak felszíneskedés az egész, mivel a tanárok többsége nem szívesen barátkozik olyannal, mint Mertow. Mertow hidegvérű és kegyetlen, a diákok s mindenki más szemében egyaránt. Ezért ment a teadélutánra hívatlan vendégként. A tanárok kezdtek kiszivárogni a könyvtárból, mert nem bírták elviselni Mertow jelenlétét, ezért már csak ketten maradtak vele: Ariel és Mrs. Dunt. Ők nem szerették volna, hogy Mertow úgy érezze, mindenki fél tőle. A többiek azért nem akartak a közelébe lenni, mert nem bírták elviselni.

Ariel rákérdezett ittléte okára. Nem tudta, hogy Mertownak van egy rémálma, amely minden éjjel kísérti őt. Az álomban kisfiú, egyedül van egy tanteremben, s eztán sorban jelennek meg, és körülveszik őt régi tanárai, közel hajolnak hozzá, majd arcába kiabálják, hogy számonkérés. Ez után egy citromsárga gumikacsával játszva ül nyugodtan otthon a kádban, ám ekkor megint megjelennek, és ráordítanak: számonkérés. Ezt követően a sportpályán fut, már kicsivel idősebb, de még mindig hallja az őt kergető tanárok szájából, hogy számonkérés. Ekkor összeesik, és felébred. E miatt az álom miatt lett tanár. Csakis a bosszúért.

Ariel kérdését számonkérésnek tekintette, és arcán izzadságcseppek jelentek meg, majd rohamszerű rángás követte ezt.

–Minél idegesebb, annál jobban látszik magán. Fél, ezt le sem tagadhatja, ezért kérem, ne próbáljon úgy tenni, mintha közénk tartozna!– Mondta Mrs. Dunt.

 Mertow rángása a félelem szó hallatán abbamaradt. Mikor válaszolni próbált, nem jött ki hang a torkán, ezért úgy gondolta, nagyon felnőttes dolog lenne, ha nyelvet öltene Mrs. Duntra. Így is tett. Mrs. Dunt meg se lepődött ezen, de csak azért, mert jó emberismerő.

–Én nem láttam eddig a percig egy középkorú férfit se, aki a nyelvét nyújtogatta volna sértésnek szánva ezt, de nem lepett meg.– súgta oda Ariel Mrs. Duntnak. Szerintem egy ilyen ember nem lehet tagja a tanári karnak. Nincs más lehetőségünk, minthogy felvegyük vele a harcot. Ettől majd észhez tér.- Mondta Ariel, miközben kezébe vette a kémiatankönyvet, és Mrs. Duntot is erre bíztatta. S ő is hasonlóképpen cselekedett: megragadta a biológia-tankönyvét.

 –Ne- ne- ne- nem f- f- félek tö- tö- tőletek!- Nyögte ki nagy nehezen Mertow lekapva az egyik könyvtári könyvet a polcról, mivel saját tantárgyához tartozó könyve nem volt nála. Azt hitte, hogy majd olyan igazi Tan Harcos lézerkönyves harcban lesz része, hogy elkezdenek csapkodni a könyvekkel, de persze ez a gondolat is csak Mertow zavaros elméjében jöhetett létre.

Ariel és Mrs. Dunt kinyitották könyveiket, majd kezdték bevezetni Mertow- t a biológia és a kémia rejtelmeibe, hátha másképp látja majd ettől a világot, mert ez által megismerheti. Látszott rajta, hogy ez számára túl sok, érthetetlen információ, és ekkor elájult. Mrs. Dunt és Ariel úgy gondolta, hogy így nem lenne igazságos ártani neki, a hírhedt Mertownak, és nem lenne méltó hozzájuk az efféle leszámolás. Így hát leültek, iszogatni kezdték a teájukat, és folytatták a diákokról való beszélgetést, majd hazamentek.

Hajnalban tért csak magához az ájult Mertow, akit nyomasztó álomképei gyötörték. Megfogadta, hogy nem hagyja, hogy ezek az álmok tönkretegyék, és így próbálta győzködni magát:

-Erős vagyok, hidegvérű, és kegyetlen. Mind félnek tőlem. Bár őszintén szólva már maga sem hitte el, miután a két tanárnő így elbánt vele. A könyvtárból elment, mivel úgy érezte, itt nincs biztonságban, ezért bevonult egy tanterembe, hogy bosszút szőjön a két aljas nőszemély ellen.

Már egy ideje ott volt, amikor a gimnázium tanári kara lépett be.

–Ez csak egy álom, ők nem igaziak, nincs okom a félelemre –ismételgette magában, majd kimondta. Erre a tanárok elkezdtek nevetni. Ez után már ordította a szavakat. Pofon vágta magát, hogy felébredjen, de ez nem álom volt. Körbevették, és lapot raktak elé, amire előre rá volt írva a neve, és a kezébe tollat nyomva mondták neki, hogy számonkérés a tegnap Arielék által felolvasott biológia- és kémiatankönyvből.

Hát ez nem álom. Ez egyáltalán nem álom, hanem maga a szomorú valóság. Nem tudott mit tenni. Elkezdte írni, és puskázási lehetőség híján alulmaradt a csatában. Ariel és Mrs. Dunt jóindulattal számolva két pontra értékelte Mertow dolgozatát, amivel összesen száz pontot érhetett volna el, ha figyel. Ezt követően nem rúgták ki, maga mondott fel, és azóta is gyermekkori álmának hódolva osztogatja a lufikat a Mc Donald’s- ban. A tanári kar is megtartja a könyvtárban kibeszélő show- ját, amelyben elmesélik egymásnak a diákok által elkövetett bakikat.

Tan Harc 7

Jók, Rosszak and még valaki

 

Régi szép idők jönnek, és új idők is egyben. Eve átvette a vezetést, igazgató lett. Visszajött egy régi, számunkra nem ismert emléke az iskolának. De csatlakozott a rosszakhoz az eddig nem említett Ica alias ˝mosoly˝.

Beköszön a tél, beköszön Eve, s a 8.b-sek már fel is állnak. Elmeséli az osztálynak, hogy Ica milyen szörnyűségeket akar tenni, ezért kéri az osztályt, ha lehet kerüljék el. Gondolkodni kezdtünk, elvégre mindenki változhat (Csak Ica nem). Ezért összefogtunk, és Andrea segítségét kértük. Andrea, az új, és egyben régi tanár a suliban. Ő az egyetlen, aki képes levenni a terhet a vállunkról. (Matilde “sajnos” mindenkit szeret (még Icát is). Eve állandóan elfoglalt a titkárnője szerint.)

Ica megtudta, hogy egy gyakorlott ellenfele lesz, és már készül is a harcra. De ne higgye senki, hogy Ica túlságosan lassú felfogású, mert ő egy kegyetlen nőszemély. Ott akar lecsapni Andreara, ahol egyáltalán nem számítana rá, a dohányzóban.

Andrea megy a szünetben a szokásos cigijére, de követjük őt. Gondoltuk, hogy le kell szoktatni róla. Bementünk a dohányzóba, és mondtuk neki, hogy nyomja el ezt, és a többi már könnyebb lesz. Ekkor lassan nyílik az ajtó, Ica belép, és a következőt mondja:

- Azt hitted, hogy csak bújom majd a munkalapokat és nem figyelem az eseményeket. Ennyire sötét vagy, hogy nem jössz rá, hogy most örökre el fogom venni a kedved a tanítástól.

Ekkor Andrea mondja nekünk: - Igazatok van, le kell szoknom! –szív egy utolsót, a füstöt pedig Ica arcába fújja. Előveszik lézerkönyvüket, és kezdődik a harc. Andrea nem áll jól, mert Ica folyamatosan beszél.             –Andrea, Andrea! Már tavaly is mondtam neked, hogy a mi oldalunkra állj! A diákoknak nem kell mást csinálni, csak tanulni, tanulni, tanulni. Nem kell őket kímélni!

És most betoppan Margaret. Andrea és Ica ránéznek, Margaret is csak néz, beleharap az almájába, vállat von és tovább is megy. Na mindegy.

Megint nyílik az ajtó, és lám, ott áll Mami. Megszólal Mami:                 - Andrea. Na most mit kell csinálnod? Emlékezz, mit szoktál mondani!

Andrea elmosolyodik, és megszólal: - Kivágom! – és ezzel Icát kilökte az ajtón. Mint ahogy tudni lehet, Ica a lassított felvétel. Így addig nem is kel fel, amíg fel nem segítik. Arra pedig várhat!

Tan Harc 6

Mrs. Barna a megmentő

 

Sok változás történik a Jászai rettegett falai közt. Marika és Rakó beállt a rosszak közé, Elisabeth visszatért a rosszak közé, Angela átállt a jókhoz és megjelent egy új tanárnő. Félelmet nem ismer, az igazságért bármit képes megtenni. A neve: Matilde. És persze, hogy a jókhoz csatlakozik. Egyelőre ennyit róla. Violet, Elisabeth és Marika tervet eszelnek ki. Matilde Angelával és Evvel szövetkezik, mert ők a legtapasztaltabbak. A jó és a rossz trió csap össze ebben a részben. Egy kirándulás erejéig csak kibírják a gyerekek előtt. Az iskola tanulói kirándulásra mennek.

Szokványos napnak néz elébe minden tanár. Nem készültek fel arra, mi járhat ezzel a kirándulással. A párjaik viszont készültek rá, hogy végre megszabadulnak tőlük két egész napra. Valamiért nagyon aranyosnak tűntek. George bácsi csomagolt Violetnek jó sok mogyorós csokit, Gabriel csomagolt Elisabethnek egy nagy adag káposztát, Marikának talán bepakolt Eugene. Ugye, hogy igazam van? Rakó meg… a szociálismunkások biztos csomagoltak neki valamit. Szlovákiába, a hegyekbe mentek kirándulni. Matilde azonnal rápattant egy snowboardra, és száguldott le a hegyről. Gabriella elsüllyedt a hóban, mint a Titanic. Az összes gyerek szerteszét rohangált. Violet meg… hová tűnt Violet??? Csak lehúzta a sok mogyorós csoki. George bácsi nagyon aranyos volt. Elisabeth meg túl sötét ahhoz, hogy ne vegyük észre. Ekkor leszáll egy ufó. Kinyílik az ajtaja. És kimászik belőle egy furcsa lény. Ja, ez csak Rakó. Én mondtam neki, hogy ne stoppoljon. Különösen néz ki. Karikás a szeme, vörös az arca és sántít. De vajon most miben sántikálhat? Mindenki elfoglalta a helyét. A jók eldöntötték, hogy új csodafegyverüket vetik be. Matildet. Ezzel a rosszak is így vannak. Marika száll harcba Matildevel. Bár ő már nem olyan új. Bármit is próbálnának a rosszak, nem fog menni nekik. Lehet, hogy az erő Marikával van, de az iskola Metildevel. Már este is van, a diákok szöknek, a tanárok szőnek egy jó tervet. Mindenki alszik már éjfél után, kivéve Matildet, ő még ilyenkor is dolgozik. És máris reggel van. Marika elegánsan kilép a hófehér hóba fekete gumicsizmájával. De neki eszébe sem jutott este dolgozni. És máris repül, száguld, suhan, szinte úszik a levegőben a Marika arca felé tartó, Matilde kezéből származó hógolyó. Ekkor kilép Elisabeth és Violet. És újabb hógolyóval találkozhatunk, mármint Violet és Elisabeth, mert nem vették észre Matilde mellett Evet és Angelát, akik azonnal csatlakoztak Matildehez. Ezzel kezdetét veszi a csata. Mindenki hógolyóbedobással harcol, ekkor Matildet eltalálja egy hógolyó. Nagy csend. Hirtelen eltűnik Elisabeth, Elisabeth, Eve és Angela. Ketten maradtak. Matilde mosolyogva lehúzza kezével az arcáról a hógolyót. Marika tesz egy pár lépést hátra, Matilde leguggol és felvesz egy maréknyi havat. Matilde dob, és igen! Pontosan az arcába! Beletalált Marika arcába! Ekkora tehetséget egy tanárban! És Marika zuhan, zuhan, és megint csak zuhan! És igen, pontosan bele a pocsolyába. Marikának ez nagy trauma lesz. Az elegáns hölgy a pocsolyában landolt. Előbukkan a többi tanár, és a diákok is. És szépen megfürdették a hóban Marikát, Violetet és Elisabetet. Matilde, Eve, Angela és a diákok boldogan élnek, amíg a következő Tan Harcot meg nem írom.

Tan Harc 5

Vizuális cooltúra

 

Felbátorodtak a tanárok, látva Angelát, a gonoszt igazán félni. Sokan bemertek már állni a jó lézerkönyv harcosok közé. Piroska, a rajztanár is így tett. Eve és Mel, a legnagyobb lézerkönyv harcosok tanították őt is. De a gonoszok is többen lettek. Violet visszatért. Violet és Angela is befogadott csapatába nem egy tanárt. Kik közül egy Angelánál is erősebbnek ígérkezett (Félelmétől eltekintve). A neve: Mary. Egy angoltanár a rossz oldalon is. Violet Piroska ellen akarja kiképezni, mert már hallották róla, hogy kemény ellenfél. Egyvalamire senki sem gondolt. Szinte… sőt abszolút hihetetlen lesz, amit most hallani fogtok. Elisabeth. Bár ez még nem megerősített információ, átállt a jó oldalra. Piroska, Eve és Mel sem tudta ezt mire vélni. Egyelőre nem férkőzött a bizalmukba, de lassan rájöttek, hogy komolyan gondolja. Ő edzette Piroskát, felkészítette a nagy harcra. Ezek után elmentek Rakóhoz, a nagy jóshoz. Rakó nagyon okos (a Jura és a Triász korból megmaradt valami), ezért kérték meg, hogy mondja meg, ki fog győzni. De ezt még ő sem tudta megmondani. Homályt látott kristálygömbjén (néha meg kellene tisztítani). Eljött a nagy harc ideje. A jók tanácsokkal látták el Piroskát. Eközben Violet mogyorós csokit majszol, Angela pókirtót fúj magára, Mary meg próbálgatta kiejteni angolul, hogy mindenki, harc (Nem nagy sikerrel). Mel megkérdezi Violettől: -Mit csinálsz? –erre Ibolya: -Manev ettem egy jót.

Ekkor betoppan Agnes Kotroczó, az RTL klub egyik riportere, és Angelát kezdte el faggatni. –Magát hogy hívják? –kérdezte a riporter.

- Angela Boldog. -válaszolt Angela. –Mi lenne önnel, ha nem lenne vezetékneve? –erre Angela –Valószínűleg Boldog-talan lennék. Mary hirtelen elkiáltja magát: -Evribudi figt!

Senki sem értett ebből semmit, de Melnek volt egy sejtése, és elmondta a többieknek, hogy mit akart mondani Mary.

Megkezdődött volna a harc, de Piroska és Mary is rájött, hogy nincs okuk harcolni egymással. Ezzel a gondolattal át is állt a jó oldalra Mary. Ekkor Agnes Kotroczó, a riporter beleszólt, hogy a műsornak mennie kell, mert élő adás van, és ha nem veszik, kirúgják őt. Ezért Elisabeth rögtönzött ötletként kidobott a kukába Violet szeme láttára egy egész szelet mogyorós csokit. Violet idegességét még fokozta az is, hogy Rakó meglépett a maradék mogyorós csokijaival.

 Így hát nem rúgták ki Agnes Kotroczót az RTL klubtól.

Bár vér nem folyt, Violetnek ezek után egy jó ideig pszichológushoz kell majd járnia.

                                                                                                           

Palotai Petra,                     

Jászai,

Monor

Tan Harc 4

Az új jó beavatása

 

Elisabeth leszáll Rakóról, Violet azóta persze már rég elment. Elisabeth és Mel furcsán néztek egymásra. Eve beszélt Mellell, és így már  ő is tudja, hogy Elisabeth átállt a sötét oldalra, Eve azt is elmondta, hogy Elisabeth hogy próbálkozott és hogy milyen béna. Mel a tanáriban találkozott Evvel, és azt kérdezte tőle, hogy hogy lehetne ő is könyvharcos. Eve boldogan beavatta Melt, és tanácsokat adott avval kapcsolatban, hogy melyik tanárt hogy cikizze. Mel szintén fiatal, Evenél is fiatalabb. Ezért nem volt nehéz neki még az első beszólás sem. Eve és Mel tudtára jutott, hogy Violet nem harcol többet, ezért Mel Angelát szemelte ki első harcára. (Angeláról azért nem volt még szó, mert még Evenek is nehéz falat). Mel nem tudta használni a lézerkönyvet. Eve ezért kölcsönadta neki 625 oldalas, Harc a könyvvel kezdőknek című könyvét. Eközben Elisabeth végigbambult egy egész órát, mert csendben voltunk. De legalább házit sem adott. Másnap. Ünnepély van. Az igazgatónő sajnos még mindig nem ír szöveget magának. Ezért a tervezett fél órából másfél lett. Másnap, mikor végre sikerült abbahagynunk a röhögést, melyet Elisabeth új sérója váltott ki, suliba mentünk. Agneshez mentünk, hogy infót szerezzünk, de ekkor belép Angela. (Angela jeleskedik kiabálásban, beszéd közbeni köpködésben és füzettépésben is) Gyorsan elvesszük a kaját, mert kizavarna minket, ha nem ennénk. Agnes el tudott még mondani annyit, hogy Mel beállt a jó könyvharcosok közé és Angela ellen akar harcolni. Mel belép az ebédlőbe, (Mel nem szokott itt lenni) ezen egyáltalán senki sem csodálkozott, mert eddigre már eljutott a hír az ebédlő másik felébe is. Bár Melt nem láttuk még mérgesen, furcsán nézett ki. Mel hamar elsajátította a lézerkönyv használatát. Ahogy a kezébe vette Angela megijedt. Mel ismerte Angela gyengéjét. Előretartotta ökölbe szorított kezét és kinyitotta. Angela halálsápadtan azt mondta – Istenem, ha szeretsz ez csak egy rémálom.- Persze isten mindenkit szeret csak Angelát nem. (Angelát én nem sajnálom) Mel egy ártatlan gumipókot tartott a kezében. Angela mozdulatlanul állt a sarokban, mint Rakó a bozótban. De hogy ne csak Rakót említsem, Elisabeth és Violet is ott volt a közelben. Láthatta mindenki, hogy a kemény külső mögött nem izom, csak félelem rejlik. (Ezt csak azért mondom, mert Angela bőre alatt is csak csont volt.) Ebből mi a tanulság? Semmi, mert ez az egész csak marhaság.

Tan Harc 3

Elisabeth visszavág

 

Eve, mintha semmi sem történt volna, elment a következő órájára. Otthagyta Violetet és Elisabethet. Mikor Elisabeth kimászott a szekrényből, Violet is magához tért. Violetnek tönkre ment a lézerkönyve, mondta is Elisabethnek:- Én felhagyok az Eve elleni harccal, a lézerkönyvem is tönkre ment, de nem állok az oldalára. Kérsz mogyorós csokit? – kérdezte Violet, és elővett egy nagy szatyor mogyorós csokit. Elisabeth csak bambult, mint mikor az osztály óra elején áll, és arra vár, hogy Elisabeth abbahagyja a bambulást. Elisabeth nem akart magához térni, de hirtelen nagy köhögésben tör ki. Bejött Rakó, erre Elisabeth kiszalad, Violet is megy utána. Erre már Elisabeth is magához tér. Azt mondja Violetnek:- Engem nem lehet így lealázni. Elisabeth fejében most találkozott a düh, a félelem és a fésű hátborzongató gondolata. Erre kicsit kavarogva ezt mondta:- Ideges vagyok, mert félek attól, hogy Eve megfésülködik.- aztán persze ki akarta magát javítani, de akkor meg azt mondta.- Félek, hogy Eve ideges lesz és meg kell fésülnöm.- és Violet megszólalt:- Szóval ideges vagy Evere, de félsz tőle is és a fésűtől is. A fésű pedig azért függ össze ezzel, mert el akarod kerülni a következő megjegyzést a hajadra. - Agnes ezt hallotta, és csak egy szót szól Violetnek:- STRÉBER!- azért mondta ezt Violetnek, mert ez már nagyon kikívánkozott belőle és úgyis elmegy jövőre. Agnes és Eve az a két tanár, akit szeretni lehet, és most, hogy Agnes elmegy, csak Evere számíthatunk. Eve eközben már a tanári felé igyekezik.  Violeték már a tanáriban vannak. Mikor Eve bemegy a tanáriba, Elisabeth feláll. A fején egy sapka van, és komolyan néz. Eve erre elejti könyveit. Elisabeth ezt jó jelnek veszi, de az a gondolat, hogy Eve fél tőle ebben a pillanatban elillan. Eve egyszeriben iszonyú nagy röhögésben tör ki, és megszólal:- Ha ezt tudom, hogy ha nem látszik a hajad, akkor is ilyen hülyén nézel ki, nem próbáltam volna jót keresni benned, így se találtam. - Elisabeth ezt nem tűrhette, és megszólalt Dart Vader-es hangon:- Meg kell tudnod valamit. -s így folytatja- Én vagyok, az apád. -erre megszólal Eve:- Úr isten. Ez még a mogyorós csokinál is bénább szöveg. –Erre elindul kifelé, de Elisabeth neki akar ugrani, és pont akkor jön be Eve mellet Rakó. Eve kimegy, miközben Elisabeth szó szerint a bűzbe ugrik (Rakóra). Rakó elkiáltja magát:- Hát te is szeretsz?

Eve a puffanásra hátranézett, és azt mondta röviden (, tömören, metró):- Tudtam.

Ha Elisabeth Rakóra nem ugrott volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Tan Harc 2

Elisabeth a láthatáron

 

Eve megvárta, míg elmegy Violet. Mielőtt kijött különös, vörös fényt látott Elisabeth szemében. Kijött és nem szólt semmit. Eve elment órára a 8/a-ba, itt nem volt semmi gondja a strébernépnél. Violettel nem akart találkozni, mert még teljesen véletlenül seggberúgná, le az emeletről, és nem szeretne fáradtan harcba kezdeni. Eve a 8/a-ból mégis fájó fejjel jött ki, mert nem engedték szóhoz jutni. Violet, meglátva Evet félelmetesen mosolyog (tud ő máshogy mosolyogni?), de nem lehet tudni, min gondolkodik (gondolkodni is tud?), ezért Eve léptei felgyorsulnak. Eve a tanári mellet megállva, megint meglátja Elisabeth szemében azt a különös fényt, még nem megy be és látja, hogy Violettel beszél. Kihallgatja őket, és megtudja, hogy Elisabeth Violettel van, és azon röhögnek most is, hogy el tudják képzelni, milyen fejet fog vágni Eve, mikor meglátja, hogy… Violet meglátja Evet: -Mióta vagy itt, Eve? –Most jöttem. –mondja Eve, s folytatja –Miért rontod itt a levegőt, most nem idegösszeroppanással kellene korházban lenned? Vagy egy lila folttal a szemed alatt akarsz odamenni?

Megszólal Violet –Már senkire sem számíthatsz, Elisabeth is a sötét oldalhoz tartozik.

Hja, -folytatja Eve –kívül világos, belül sötét. –erre Elisabeth előkapja lézerkönyvét, s ezt mondja: -Nem mersz kiállni ellenem. –erre Eve –Még összekócolnám a hajadat. Limp Bizkitet hallgattál vagy a 220 miatt van ilyen hajad? –Ezt nem kellet volna. –mondja Elisabeth, és Eve még hozzáteszi –Azért nem támadtál még meg, mert félsz, hogy megkérek valakit, hogy kikérdezzen kémiából? (Tudniillik Böbe tanár létére utálja a kémiát.) –Eve is előkapja lézerkönyvét, mert Elisabeth ˝elindult felé, mint Rakó, ha mamutra vadászik.˝ Eve a csontika Elisabethet könnyen elintézte. (Belökte a szekrénybe.) Erre Violet, mint a rohamtörpe, nekiesett Evenek. Violet bevágja a szokásos szövegét: -Szeretem a mogyorós csokit! –Eve is –Bizonyítsd be!

De Eve gondolt erre, és Tibi csokit dobott oda, melybe Violet beleharapott, és elájult. Innen jött a Tankcsapda számának részlete: -˝A végén persze győz a jó, a gonosz megfizet mindenért.˝ 

 

Tan Harc 1

Az Irodalom visszavág

 

Egyszer egy messzi-messzi iskolában a jó és a rossz Pedagógus csap össze. Violet álnevet a rossz, és Eve állnevet a jó használt. A történet melyet elmesélek, bármelyik iskolában megtörténhet, a ti iskolátokban is bármelyik pillanatban. Egy magyar és egy természet tanár csap össze.

Ti biztonságban vagytok, de a jegyeitek nem. Amelyik tanár veszít, abból a tantárgyból, amelyet tanít, ne reméljetek jó jegyet. Tankönyvükkel órákig képesek harcolni, melyet hirtelen kapnak elő, mintha ott se lett volna. Veszélyesek is lehetnek, ha puskázol órán vagy beszélsz, esetleg ha a közelükben vagy a két tanár harca közben.

A jó, mármint Eve belép az iskolába. Mindenki csendben ül, csak a diákok köszönése hallatszik. Eve elindul a tanáriba, azt hiszi, könnyű napnak néz elébe. Eközben Violet a terembe készül. Egymást látva mindketten egy halk sziát nyögnek ki, és Violet a terem felé indul, Eve a tanáriba. Violet, mikor a terembe belépett a diákok tovább ordítoztak, mert Violet alacsony termetű, ősz hajú, mégis gyereknek nézi mindenki. Mindig hangosan csapja be maga mögött az ajtót, hogy észre vegyük. Az 7/c-vel volt órája. Teljesen kikészült, míg Eve elkávézgatott Elisabethhel, mert nem volt első órájuk. Violetnek felforrt az agyvize Eve nyugodt arcát látva. Elkezd ordítozni Evevel, mert amíg ő csak kávézgatott, Violetet szendviccsel dobálták és köpőcsővel célozták meg. Eve csak ült és hallgatta (még így is magasabb volt Violetnél). Miközben Eve azon gondolkodott, hogy Violet hogy tud így köpködni beszéd közben, Violetnek kivillant a magyar könyve és harcra készen állt. Eve ennek láttán elővette természetkönyvét, s megkezdődött a csata. Kitartó harc közben megszólal Violet: – Meg kell tudnod valamit! -lihegve folytatta-, szeretem a mogyorós csokit!!!

Eve erre elejti könyvét. Közel áll ahhoz, hogy Violet a szekrénybe tolja. Megszólal Eve: - Bizonyítsd be!- s Violethez dob egy mogyorós csokit, erre az beleharap, miközben Eve kiálltja: - Neee!!! És beesett a szekrénybe. Így végződött a jó és rossz harca, a rossz mindig győz. Ezért mi kapjuk a rossz jegyet, nem a tanár.

Ezt a verset a Comenius pályázatra írtam. Én voltam az egyetlen, aki verssel pályázott, mert franciául kellett megírni annak, aki verset akart, mivel francianéni csak az egyszerűbb szövegek lefordítását tudta vállalni. Én meg gondoltam: nem akadály... :D

 

Ivresse

 

Une fois J’ai bu trop de boissons.

Je sentais poissons

Sous ma jambe

Et j’ai oublié quand…

 

La terre a commencé á déplacer

Et j’ai marché comme si j’ai dansé.

Chaque chose était nuageuse

Mais j’ai été courageuse.

 

Incendie ne voulait pas brûler

J’ai allumé le feu de camp avec gin.

Il y avait encore un peu

Et je l’ai bu tout de suite.

 

Le feu a brûlé et mon visage aussi.

Je me souviens que je suis partie.

Je suis partie un rêve intéressant

Dont je ne dis rien effrayant.

 

Dans mon rêve il y a un hérisson

Il était ivre et il mangait une croissant.

Le petit hérisson l’a dégorgé

Et puis il s’est couché.

 

Quand je me suis réveillée j’ai pensé á ma fantaisie

Mais ce rêve a réfléchi

Que l’alcool peut faire de choses laides

Par exemple les lendemains.

 

Dimanche matin je suis rentrée á la maison

Et j’ai mangé du bouillon de guérison.

Tu ne veux pas savoir le reste

C’était l’histoire de mon ivresse.

Ez rímel franciául, mivel ezen a nyelven írtam, de itt egy körülbelüli fordítás magyarra, ami nem egy nagy szám.

 

Részegség

 

Egy alkalommal túl sokat ittam,

Úgy éreztem, hogy csúszós halak

Vannak a lábam alatt.

Ennek idejét sem tudom már...

 

A föld mozogni kezdett

És sétám táncnak látszott.

Minden zavaros volt,

De én bátor voltam.

 

A tűz nem akart meggyulladni,

Ginnel kellett begyújtani.

Még egy kicsi belőle megmaradt,

Lehúztam hát egy perc alatt.

 

A tűz égett, és az arcom is,

Emlékszem, hogy egy álomba vitt.

Elvitt egy érdekes álomba,

Amiről rémisztőt mondani nem áll módomban.

 

Egy süni volt az álmomban,

Croissant-t evett ittas állapotban.

A kicsi süni viszontlátta, amit evett,

S aztán mély álomba szenderedett.

 

Amikor felébredtem, a fantáziámra gondoltam,

De ez az álom tükrözi,

Hogy az alkohol milyen csúnya dolgokat okozhat,

Példának jeléül vegyük a másnapokat.

 

Vasárnap reggel hazamentem,

És gyógyító húslevest ettem.

Nem akarod tudni a hátralevő részét,

Ez volt az én egyetlen illuminált estém.

Leírok pár dolgot magamról, hogy tudjatok hova tenni.

Palotai Petrának hívnak, 1992-ben születtem Budapesten. Csévharaszton lakok, és jelenlegi tanulmányaimat a monori József Attila Gimnáziumban folytatom, mint reál tagozatos, 11. cééés diák. Nagyon belejöttem az életrajzok írásába, mert szerdán kisérettségi. :D

Szeretek iskolába járni - habár szerintem ezzel már elástam magam előttetek...- csak tanulni nem nagyon. A tanárokat is szeretem, mert ha nem szeretném őket, akkor utálnék az órájukon ülni, tehát nem érezném jól magam. És miért érezzem magam rosszul? Akkor már inkább szeretem őket. :)

Szeretem a labdajátékokat: Általánosban sokat kéziztem, kapus poszton, mivel utálok futni. De sajnos dobni nem tudok, csak védeni, így ezzel nem nagyon foglalkozok a JAG-ban. Az osztályom nagy röpi-fan, és én is jelenlegi szerelmemnek hódolok: a röplabdának. Általánosban még kosaraztam is, de nem vagyok olyan jó kondiban, hogy futkározzak a labdával. De a hárompontos labdákat még mindig sokszor sikerül bedobnom. A fociról meg annyit, hogy kapusnak nem vagyok rossz, de csatárként fél méterről, üres kapuba, mitöbb üres pályán is mellé rúgom...

Két nyelvet tanulok... Ájjjájjj...Ez így nem igaz. Kezdjük elölről.

Két nyelvet tanítanak nekem a gimiben: angolt és franciát. Angolból 5-ös vagyok, mert írásban jó angolos vagyok, de amikor szóban felelek, az olyan reakciókat kelt, mint egy hasmenéses ember, mivel nem tudod igazán, hogy kiröhögd, vagy sajnáld...

Franciából pedig többet tudok, mint azt a Tanárnő gondolja, csak lusta vagyok megszólalni órán. Többnyire csak alszok... El sem tudjátok képzelni, hogy milyen jó arra kelni, ahogy a francianéni (amikor ideges) kicsit magas hangon megszólal: Petra! Réveille-toi!!!{réveij toá}, ami annyit tesz: Ha még egyszer be mered hunyni a szemed az órámon, akkor elintézem, hogy minden reggel el kelljen szavalnod franciául a himnuszt a tanári karnak.

Írtam már verset is franciául, amit lefordítottam magyarra. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor elolvashatjátok a következő bejegyzésemben.

Szeretek írogatni is, de nem szerteágazó a költészetem, mert egy versem vagy szerelmes, vagy lehangoló, vagy vicces. Van olyan versem is, ami mindhármat tartalmazza. :)

Általánosban még írtam egy novellasorozatot a Star Wars mintájára, de csak a cím és a lézerharc hasonló, meg a küzdés maga. :D A címük Tan Harc. A tanárokról szólnak. Minden egyes kis sztoriban egy általam szeretett tanár harcolt egy senki által nem kedvelt tanár ellen. De ahogy megszerettem valamelyik tanárt, átállt a jó oldalra. Mekkora baromság is volt...

De ha kíváncsiak vagytok rá, ezt is elolvashatjátok majd.

Van egy 25 darabos matekkönyv-gyűjteményem. Nem azért, mert olyan jó vagyok belőle, hanem mert szeretem. Ezen tanév elején volt egy fakultációváltásom emelt magyarról emelt matekra.

Ezt a különleges procedúrát is elolvashatjátok egy rövid történetben, amit írtam, de ez szigorúan így történt. Ebbe az ég-egy-adta világon semmilyen képzelt elem nem szerepel.

Van egy kb 200 darabos öngyújtógyűjteményem is, ami azért érdekes, mert nem dohányzok... Azaz nem cigizek, mert van egy 47 cm-es vízipipám, amit Narguilé-nek neveztem el, ami egy francia szó és annyit tesz:vízipipa. Nagyon fantáziadús, nem? :D

A Vattacukorfej név egy vízipipás kép miatt ragadt rám, ahol nem látszik az arcom, de majd ezt is láthatjátok. :)

Továbbá egy 62 db-os vicckönyv-gyűjteménnyel is rendelkezem. Ebben az a pláne, hogy nem tudom megjegyezni a vicceket, és ráadásul ha meg is jegyezném, nem elég jól adom elő. Nincs érzékem a viccmeséléshez... :(

Egyelőre legyen elég ennyi, mert ha nem állok le, akkor elfelejtem feltenni az imént ígért sztorikat. :)